Gross Arnold grafikusművész 1929. november 25-én született Tordán, Erdélyben. 1947-ben szökött át Romániából Magyarországra, tanulmányait fiatalon kezdte a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György és Koffán Károly voltak. Mesterei mellett nagy hatással volt rá pályatársa Kondor Béla és Szabó Vladimir. 1955-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, díjat nyert Luganóban és olaszországi kiállítás sorozata alkalmával. 1958-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Ex Libris pályázatának 1. díját, 1967-ben a miskolci Grafikai Biennálé 2. díját nyerte. 1966-ban és 1968-ban a krakkói Grafikai Biennálén kétszer nyert 1. díjat. 1987-ben Érdemes Művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-tól több egyéni kiállításon szerepelt (Fényes Adolf Terem, Mednyánszky Terem, Dürer Terem, Helikon Galéria, Róma, London, Bécs, Tokió, Los Angeles, Köln, Athén, stb.). 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Az 1950-es években kialakított stílusa a rézkarc teljes megújításán alapszik, műveit páratlan technikai tudás, finom vonalvezetés, és a gazdag színezés jellemzi.

Rézkarcait benépesítik sajátos tündérvilágának lakói. Valós és nem valós elemekből, reális részletekből építkező művészetének egyedi szimbolikája van. Műveinek gyakori témái a tájképek és fák, melyek még a rembrandti hagyományt folytatják.

Gross Arnold grafikusművész 1929. november 25-én született Tordán, Erdélyben. 1947-ben szökött át Romániából Magyarországra, tanulmányait fiatalon kezdte a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György és Koffán Károly voltak. Mesterei mellett nagy hatással volt rá pályatársa Kondor Béla és Szabó Vladimir. 1955-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, díjat nyert Luganóban és olaszországi kiállítás sorozata alkalmával. 1958-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Ex Libris pályázatának 1. díját, 1967-ben a miskolci Grafikai Biennálé 2. díját nyerte. 1966-ban és 1968-ban a krakkói Grafikai Biennálén kétszer nyert 1. díjat. 1987-ben Érdemes Művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-tól több egyéni kiállításon szerepelt (Fényes Adolf Terem, Mednyánszky Terem, Dürer Terem, Helikon Galéria, Róma, London, Bécs, Tokió, Los Angeles, Köln, Athén, stb.). 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Az 1950-es években kialakított stílusa a rézkarc teljes megújításán alapszik, műveit páratlan technikai tudás, finom vonalvezetés, és a gazdag színezés jellemzi.