A múlt századi magyar grafika számos kiemelkedő életművel gazdagította az európai képzőművészet történetét. A legkiválóbbak között számon tartott Szabó Vlamidír, akinek a rajzolás nem csupán látásmódot, de még inkább életmódot jelentett – a rajz nagymesterei közé tartozik. Ellenére annak, hogy gyakran hosszasabb megszakításokkal dolgozott, töltődött, tartalékokat gyűjtött az intenzív munkához.

1905-ben született Balassagyarmaton,de szüleivel Budapestre költözik és a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lesz. Mesterei Benkhard Ágoston, Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János.1930-1934 között római ösztöndíjasként Olaszországban él, kint tartózkodása alatt Szinyei grafikai díjjal tüntetik ki. Több hazai és külföldi kiállításon is részt vesz (többek között a Nemzeti Szalonban, a Képcsarnokban, Rómában, Párizsban), közben kitüntetik könyvillusztrációs munkásságáért (1943), Munkácsy –díjjal jutalmazzák (1953), megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát (1973). 1980-ban a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze. 1991 december 31-én bekövetkezett halála után számos kiállítás keretében mutatják be festészeti és grafikai életművét.