2018-06-06

Gábor Marianne festőművészről

Részlet Gábor Marianne kiállításunk katalógusából

Gábor Marianne festőművészről

"Gábor Marianne ötéves korában, 1922-ben – amikor még sem írni, sem olvasni nem tudott – váratlanul lerajzolta édesapját. Nem tehetséges gyerekrajz, hanem figyelemre méltó mű készült, amely méltán megérdemli az egyes sorszámot egy készülő életmű-katalógusban. Négy évvel később, kilencévesen gyengéd, lírai rajzot készített édesanyjáról (1926), mindkét rajz fennmaradt a hagyatékban. Húszéves koráig folyamatosan rajzolt. Megörökítette családtagjait, rokonait, a környezetében különféle munkákat végző embereket, lakásbelsőrészleteket, nyaralásaik színhelyeit, utazásélményeiket. Festeni csak nagyjából húszévesen kezdett, és nem is hagyta abba haláláig, 97 éves koráig. Valójában mintha évtizedeken keresztül önéletrajzi regényt írt volna, megörökített szinte mindent és mindenkit, akit és amit ismert.

Rendkívüli nyitottságát, érzékenységét, lírai beállítottságát családjának köszönheti, bensőséges, gazdag kapcsolatrendszerüknek, a szűkebb és a nagy létszámú tágabb család igényességének, kiemelkedő műveltségének, művészetek iránti fogékonyságának. A XIX. század második felének ezt a fajta polgári, értelmiségi közegét a II. világháború alatti zsidóüldözés megszüntette, az ötvenes években pedig a Rákosi-rendszer még a maradékát is végképp felszámolta.
Gábor Marianne több interjúban is részletesen elmondja, mi mindent köszönhet szerteágazó rokonságának, elsősorban nagy tekintélyű, sok nyelven beszélő, műfordító, iskolaalapító, nyelvész, lapszerkesztő apjának, Gábor Ignácnak. Rendkívül művelt édesanyja, Raiss Izabella Lucia mellett német és francia nevelőnők, házitanítók gondoskodtak az ő és testvérei neveltetéséről. A zsidó vallási hagyományokat a család nem tartotta, de a kulturális szokásokhoz természetes módon kötődtek. Gábor Mariann boldog gyerekkorának folytatása a sikeres pályakezdés, a képzőművészeti tanulmányok, a korai kiállítások, jutalmak, díjak."

S. Nagy Katalin

Legfrissebb bejegyzések